A Szabad Tér Egyesület szervezésében létrejött 2009. évi nyári mókáról, nemzetközi csereprojektről szól ez a következő kis szövegecske. Tulajdonképpen lehet, hogy pár részlet kimaradt... a képek majd bepótolják helyettem is.
Minden hibára kitérünk!
Az alapötlet valamikor egy novemberi estén keletkezett egy olaszországi cserén. Hozzunk létre egy cseretábort a férfi és a női szerepekről. És ím létrejött...
A tíz nap eredeti programját a demokrácia függvényében már az elején a résztvevők igényeihez igazítottuk. Ennek eredményeként egy jóval gyérebb program kerekedett, de ez nem jelenti azt, hogy unatkoztunk volna. Kiderült, hogy a nők jobban lázadnak a "nőként" való "kezelésük" ellen, de a férfiak sem viselik el nagyon a tűző napon a biciklizést és a fekvőtámaszokat, ha épp arról van szó...J A demokrácia, hippi kommuna életérzés másban is kicsúcsosodott, az aludjunk a konyhában, illetve a vedd ki a lábad a gulyáslevesből, meg a reszeljünk káposztát a földön tettekből. Ezenkívül a függőágy, a pszichedelikus játszótér, az esti fürdőzés, a pálinkagőzös hejehuják, meg a magyar virtus is megjelent. Meg ki tudja, hogy a tánc nem-e csak a szexi nők sportja, vagy hogy a romantikával még a sportos csajokat is el lehet-e kápráztatni?
No jó, elég a kritikából. Jöjjön a napok rövid leírása, meg a fityiszmutatás annak, aki nem élvezte a cserét.
A csere első napjai a csapatépítéssel teltek. Fontos, nem szabad kihagynom. Ez az agárdi Chernel István iskolában volt. Ezek után jött az "elzárt" két nap. Amikor mi nők mindenféle –hú, ez túl nőies, biztos gyengének tartanak majd a fiúk- para nélkül nekiláttunk a kézműveskedésnek, Réka önismereti tréningjének, nőies mivoltunk megismerésének. Itt már éreztük, hogy a csere előtti női aktivitás és a mostani kezdeti női lázadás is egyre inkább felszínre fogja hozni az ökofeminista női nézeteket. Gombokból készítettünk fülbevalókat, nyakláncokat, hennáztunk, mandalát festettünk. Este pedig egy boszorkányszombaton vettünk részt, ahol hárfaszó volt, gyertyák, matracok és minden földi jó. Minden érkező lány kapott egy virágot. Önmagunk romantikus énjének tiszta átélése volt ez a mozzanat. Ilyenkor vagyunk legsebezhetőbbek, ám teljesen önmagunkat adjuk. Ilyenkor érezhetjük azt magunkon, hogy mindenkinek van egy romantikus énje. Olyan nincs, hogy ne lenne.
S hogy mit fejlődtünk a tábor alatt? Én sokkal több mindent megértettem önmagamról és az ösztönös, tiszta, őszinte érzelmekről, mint bármikor máskor eddig. Senki nem fogja ezt megérteni, ha nem élte át valaha. És nem egyedül, hanem csoportosan. A közös lélek megjelenését már tapasztalták, de van, akinek megy mindez tudatmódosítás nélkül is. Ez nem egy őrjöngő goaparti, ahol LSD adja az érzelmeket és az érzéseidet, ahol az acidtól magadba zárkózol. Itt valami más jelenik meg. Mint ahogy az indián mondás tartja, hogy vagy-e elég bátor ahhoz, hogy a tűz közepébe állj velem. A tűz közepén nincs forróság, ez fizika... Keverd hozzá az egyéniséged, táncolj, amíg ki nem melegedsz egy kör közepén, nevess, nevess, és soha ne add fel önmagad, ha egyszer megtalálod azt a lételemet, ami puszta létezésével örömet okoz.
S hogy a fiúkkal eközben mi történt? Azt nem tudom, de kedves olaszaink leégve értek haza a biciklitúráról.
Náluk kifejezetten több napolaj fogyott, mint nálunk lányoknál... Persze ez nem azt jelenti, hogy puhapöcsök lennének, ezt én egy szóval sem mondtam!
Aztán az újraegyesítés pillanatai következtek: egy kiérdemelt kényeztetős nappal indítottunk. Egymás megmasszírozása növelte a testi kontaktust is többek között. Jó alap volt a további közös munkához. A "fiú masszíroz lányt"-ból az lett, hogy én a Katát kaptam, de nem jártam vele rosszul, mivel ő tényleg tud masszírozni. A melltartók elég hamar lekerültek és az arcokról – bármennyire is takarták, vagy csukták be a szemüket az emberek – az abszolút elégedettség rajzolódott ki. Hiszen ez is fontos: a törődés és az érintés az önkifejezés után. Este a fiúk megleptek bennünket egy igazi magyar vacsorával. A feminista milicista különítmény arcáról az önelégült mosoly volt leolvasható. Kismértékű keveredés férfiak és nők között. Mi lenne, ha matriarchális társadalom lenne? De ez már az a Albatros című játék volt. Szerintetek mi lenne, ha nem patriarchális társadalomban élnénk, hanem a nők irányítanának? Lehet, hogy nekünk sem lenne szavunk a háborúra? Térjünk át egy természeti vallásra, lécci!
Az est további fénypontja a SAPKA volt, akik szintén a feminista milicista irányzatot követő lányos tűzparádét toltak. Aztán fergeteges Gigi-mezítlábas Kellisaz koncert.
Aztán jött a szabadnap. A külföldieknek "a nézd meg Budapestet és vásároljunk". Ökoturizmus helyett bevásárló-turizmus. No jó, azért volt pár lelkes fiatal, aki jött velem biciklizni a tó körül és lovagolni, meg néhányan a velencei-tavi riviérát is kiélvezték.
Végül a kérdőív-készítő munka és a kérdőívezés napja, amikor megkérdeztük a helyieket, szerintük mitől nő a nő és mitől férfi a férfi. Pár félreértett angol mondat, sok beszélgetés, barátkozás, multikulti és a végeredmény a kérdésekre adott metálközép. Vagyis az 50-50%. Imádom az ilyen statisztikákat, mivel egy csomóan asztalon készítik el. De ez nem asztalon készült, hanem tényleg terepen és mi a végeredmény?
Tulajdonképpen nincs is köztünk túl nagy különbség. Ugye?
csütörtök, 2009. november 19. Peszeki Eszter